Blogolás tipp: miről és hogyan írj?

Ha blogot írsz, akkor feltételezem, már megtaláltad azt a témát, ami a szívedhez legközelebb áll, amire hosszú távon a figyelmedet tudod szenteni.

Első lépésként, főleg, ha még csak most kezdenél bele a legfontosabb, hogy megtaláld azt a témakört, ami érdekel, amiről tudod, hogy szívvel-lélekkel tudsz “beszélni”. Ez tartja fenn hosszú távon a blogodat és a motivációdat, hogy folyamatosan új tartalommal töltsd azt meg.

Miről írj? – ahogy én látom

Nem az a fontos, hogy mi divatos mostanában, hanem, hogy számodra mi az, amiről írni szeretnél. Mi az, ami mellett elköteleződsz, és amiben úgy érzed, adni tudsz valamit másoknak. A blogolás arról szól, hogy mit tudsz adni, nem pedig arról, hogy mit tudsz jól eladni. Ha szívből készíted a tartalmadat, akkor azzal fogsz érdeklődést kiváltani, nem pedig azzal, hogy ugyanazt írod le ötezredikként, mint amit mások.

corinne-kutz-211251-unsplash
Photo by Corinne Kutz on Unsplash

Számomra továbbra is érdekesebb és hatásosabb a különleges, az egyedi, mint az ismétlés. Persze ez az én ízlésem. Mások, akár te is, gondolhatják máshogy.
Blogírás témakörben is találtam már sokmindent, és írtam is már pár cikket a témában, amit folytatni is szeretnék. Ugyanakkor vannak dolgok, amikkel egyet tudok érteni, és van sokminden, amivel nem.

A szívből választott téma egy olyan dolog, amivel egyet kell értenem. Ha arról írsz, amit szeretsz, akkor az átjön a szavakon, és megérint másokat. Magadhoz vonzod vele azokat az embereket is, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak egy adott témában. És már meg is találtad a közönségedet.

De mielőtt nagyon eltérnék a témától, jöjjön most a hogyan kérdéskör.

A kreativitás kreativitást szül

Ja, ezt így baromi egyszerű mondani… Ha egyszer elkaptad a szíjat, nem fogsz tudni leállni. Tapasztaltam.

Minél többet írok, annál több dolog jut eszembe. Van, hogy egy ötlet annyira összetett, hogy aztán lesz belőle kettő. Az agytekervények átállnak egy másik hullámra, ahol már minden új gondolat egy esetleges új témaként jelenik meg, amiről írni lehet.
Egy egyszerű módon kezdtem el az aktív írás fejlesztését magamban, a naplóírással.

Talán már hallottál Julia Cameron A művész útja című könyvéről. Ha még nem, melegen ajánlom figyelmedbe. Nem csak íróknak szól, hanem mindenkinek, aki a saját kreatív hajlamait szeretné egy kicsit gatyába rázni.
A módszer kezdő lépései közé tartozik, hogy elkezdesz naplót írni. Egyetlen egy kikötés van: minden nap, lehetőleg reggel, ébredés után írj 3 oldalt egy naplóba. Folyamatosan. Bármilyen baromság is legyen az. Csak írj. Más nem számít. Lehet az akár arról, hogy milyen az idő, hogy mit felejtettél el tegnap a boltból. Bármi. Ostobaságok is. Nem a tartalom számít, hanem, hogy hozzászokj az íráshoz. A program azt mondja, hogy az első legalább 3 hónapban nem szabad elolvasni, amit addig írtál.

Eleinte csak egy kis A6-os noteszbe írtam, mert rengetegnek tűnt az a három oldal. Aztán áttértem egy nagyobb, kb. A5-ös méretű könyvre. Azóta is ezt használom. Minden reggel megírom a kis oldalaimat. Na jó, nekem ez minimum 4 oldal, időben pedig 3/4 és 1,5 óra között jövök ki. Mindig ugyanazt a típusú naplót veszem. Ez az én heppem.

A mágikus határ a módszer szerint a 3 oldal. Azon felül már megnyílnak a források, és átlendülsz egy olyan tudatállapotba, ahol már alkotássá válik, amit leírsz. És ez tényleg megtörténik. Annyira hatásos, hogy a naptáram tele van azokkal a hivatkozásokkal, amik a naplóm napi bejegyzéseihez vezetnek, mert ott írtam le rögtön azt a vázlatot, ami egy ötletből készült el. Az ötlet pedig csak jön magától. Nem kell hozzá keresgélnem, csak írok, és egyszer csak a csapongó gondolatok közé befészkeli magát, és már össze is találkozunk. (A téma az utcán hever?)
Ezeket a vázlatokat azután csak meghivatkozom, és onnan használom fel egy-egy új cikk megírásakor. És minél többet írok, annál sűrűbben áll be ez az “alkotó állapot”. Szóval mondhatnám, gyakorlat teszi a mestert…
Ma már egy külön “blogplannert” is használok erre a célra, ahol csak elkezdem sorban megírni a vázlataimat a felmerült gondolatokból. Gyorsan és egyszerűen megy, mert az agyam rá van állva az ötletek begyűjtésére és kidolgozására.

Ha egyszer eszedbe jutott, azonnal írd le!

Na nem az egész cikket, könyvet, akármit, csak a vázlatot. Tapasztalatból mondom, hogy nem elég csak egy gondolatot, vagy címötletet felírni. Persze, ha épp csak annyira van kapacitásod, akkor az is elég kell legyen, de mindenképp fordíts arra időt, hogy egy pár gondolatban felvázolod az ötlet mögött rejlő tartalmat. Később nagyon hálás leszel magadnak érte, ha eljutsz odáig, hogy formába is öntöd a felmerült gondolatot.

Azzal, hogy rögzíted a gondolatot, már nem fogod elfelejteni. Ha nem írod fel, az ötlet tovaszáll. Ha olvastad már Elisabeth Gilbert Big Magic-ét, akkor tudod, hogy miről beszélek. Ha nem, újabb tippet adtam egy jó könyvhöz 🙂 .
Az ötletek általában gondolatok formájában jelennek meg, amiket hajlamosak vagyunk elfelejteni, főleg, ha túl sok egyéb gondolat kavarog az agyunkban. Ezért is van szükséged egy jó planning rendszerre! (Látod, nagyonis összefüggenek az általam összegyűjtött témák!) Egyik gondolat képes egy másikat kiütni a nyeregből, és aztán bottal ütheted a nyomát. Elszáll, és jó eséllyel nem jön vissza hozzád többé, mert másnál talál meghallgatásra. Ilyen egyszerűen működik.

Szóval a témákra való érzékenységedet fejlesztheted a naplóírással, és egy jó planninggel, ami lehetővé teszi számodra, hogy a fejed a lehető legkevésbé legyen leterhelt, amikor egy újabb ötlet kerül eléd.

És most jöjjön a hogyan kérdése

Ha eljutottál odáig, hogy lefirkantottad a címet és a fő gondolatokat a témával kapcsolatban, akkor már csak az írásra kell koncentrálnod. Tudom, ez a legkeményebb dió, de ez is gyakorlattal könnyebbé válik majd.

rima-kruciene-670806-unsplash
Photo by Rima Kruciene on Unsplash

Kétféleképpen szoktam megírni a cikkeimet, és egyféleképpen szeretem nagyon. Ez az én módszerem:

  1. Az elmélyült módszerem
    Csak leülök a géphez, amikor senki nem zavar, és magam vagyok itthon, és előveszem a kis vázlatomat. Ez a módszer egy nagyon mély meditatív jellegű állapotba vezet el. Egy teljesen mély gondolatvilágba, ahol semmi nem érzékelhető a külvilágból. Olyankor se látok, se hallok, a biztonság kedvéért még az ajtót is bezárom. Teljes csend, és nyugalom, és nagyon elmélyült alkotás.
    Ezt általában a nagyobb lélegzetvételű cikkek esetében szeretem alkalmazni, ahol fontosnak tartom, hogy tényleg teljes figyelmemmel a témára tudjak koncentrálni. Mindig van készen 5-10 cikkvázlatom, hogy amint időm engedi, neki is tudjak állni. Amíg ezekkel nem végzek, igyekszem nem koncentrálni más újabb ötletekre, mert soha nem érném be magam … persze néha akadnak kivételek. Gondolom, nem szükséges mondanom, hogy ezt a módszert szeretem leginkább.
  2. A “rohanós” módszerem
    Természetesen olyan is sűrűn előfordul, hogy az előző módszerre nincs lehetőségem. Ilyenkor lép életbe a B-terv, azaz a planning.
    A vázlataim segítségével fel tudom mérni, hogy egy adott cikk nagyobb vagy kisebb lélegzetvételű-e. Ennek függvényében tudok időt szakítani az írásra, vagy épp előkapni valamelyik témát a fiókból. Az időbeosztásomnak és elfoglaltságaimnak függvényében heti bontásban próbálom betájolni, hogy melyik cikkre mikor tudok időt szakítani. Igyekszem legalább 2 órás blokkokat kijelölni az írásra, hogy haladjak is, de mégse kapjam össze a témát. Az időbeosztásomat is igyekszem úgy alakítani, hogy rendelkezésemre álljanak ezek a blokkok. Onnantól pedig a vázlatok köré csoportosítva a gondolataimat, csak meg kell írnom a cikket.
    A B-terv esetében mindenki itthon van, állandóan kérdez valamit, zenét hallgat, beszélget, tv-t néz, feltettem a vacsorát főzni, és eszembe jut, hogy meg kell kevernem, azaz folyamatosan félbe vagyok szakítva. Ilyenkor jó kapaszkodónak a vázlat. Csak az utolsó mondatokat kell újraolvasnom, és újra megvan a fonal, amit elhajítottam a fakanál vagy más kedvéért.
    Szokás és koncentráció kérdése. Ha hozzászoksz, hogy káoszban is tudsz nyugodtan írni, akkor észre se veszed, hogy zaj van körülötted. Sikerült az évek során tökélyre fejlesztenem a hangzavarban is a külvilág kizárását. Nem fogom fel, hogy zaj van körülöttem.
    De adódhat olyan helyzet is, amikor nem a zaj, hanem a rendelkezésedre álló idő szab gátat az elmélyült írásnak. Ilyenkor érdemes egy vekkert magad mellé állítva írni, hogy biztosan időben abba tudd hagyni a munkát. Én inkább gyorsan összekapom magam, ha ilyen helyzet adódik, és rohanok a dolgomra 🙂 . Viszont ebben az esetben is érvényes, hogy a félbehagyott munka fonalát újra fel kell tudni venni. Néha nem könnyű. De hozzá lehet szokni.

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy ha tényleg szívesen foglalkozol az írással, és ha nem éred be egy-két bekezdéssel, akkor meg fogod találni a magad tökéletes módszerét arra, hogy le is írd a gondolataidat.

A gyakorlattal rájössz, hogy egyre könnyebben és rugalmasabban tudod teljesíteni a magad elé tűzött célokat. Megszokássá alakul, hogy megragadod az ötleteket, amikkel szembekerülsz, és tudatosan odafigyelve rájuk, gyors vázlatokat készítesz, aztán pedig ahogy időd engedi, szépen apránként kidolgozod őket. És aztán egyszerre csak azt látod, hogy egyre több cikked jelenik meg az oldaladon, és egyre több embert érdekel is, amit leírtál.

Kitartást és sok sikert kívánok!

Természetesen továbbra is keress meg bátran kérdéseiddel, észrevételeiddel!

Üdv,
Rita