Azt hiszem, sokáig maradandó élményben volt ma részem.
Egy jó éve lehet már annak, hogy felnőtt színezőkönyvet vettem magamnak. Eddig hozzá se nyúltam, mert mindig találtam más elfoglaltságot.
Az elmúlt napok viszont megterheltek.
Nagyon.
Lelkileg.
Megint kezdődik az elképesztő pánikszerű őrület a víruscirkusz miatt.
Nekem személy szerint nagyon elegem van a pánikkeltésből és az állandó félelemben tartásból, amit ránk akarnak minden forráson keresztül tukmálni.
Elfogadom, hogy szabályok vannak, igyekszem minél távolabb kerülni a kényes helyzetektől, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy lehetőség szerint elkerüljem a megbetegedést és mások megfertőzését. Ennél többet nem tehetek. De a nyugalmamat nem akarom feláldozni.
Szóval este már semmihez – értsd totál semmihez, így csak ültem az asztalnál és néztem ki a fejemből – nem volt energiám már itthon, ezért gondoltam, megpróbálkozom a színezéssel.
Az elmúlt napokban láttam pár színezett képet a moly.hu-n, ami eszembe juttatta, hogy nálam is porosodik egy könyv. Ceruza meg van bőven itthon, mert párom is szokott néha felnőtt színezőkkel kikapcsolódni.
Íme a végeredmény, amit sikerült megalkotnom az est folyamán:
Nem mondom, hogy tökéletes művészmunka, de nagyon örülök neki, hogy ilyen szépre sikerült. Legalábbis nekem tetszik, és ez már elég.
Rájöttem, hogy hosszú idő óta az első olyan tevékenység, ami teljesen kikapcsol és ellazít. A kézimunkák, gyémántfestés, olvasás és hasonlók, amiket továbbra is nagyon szeretek csinálni, nem lazítanak el ennyire, mert folyamatosan figyelnem kell az öltésekre, mintákra, megfelelő színek válogatására.
De a színezésnél teljesen ki tudok minden figyelmet – azaz koncentrációt – kapcsolni, így ténylegesen teljesen ellazul az agyam, és csak a rajzok színezésével foglalkozom.
teirastreasures.wordpress.com 